Történeti áttekintés

2012-ben az intézmény kiadásában megjelent a A DEÁK FERENC MEGYEI KÖNYVTÁR ÉS A MEGYEI KÖNYVTÁRI ELLÁTÁS TÖRTÉNETE. 1950–2010 c. történeti áttekintés. A kötetet szerkesztette: Kiss Gábor, Sebestyénné Horváth Margit. 

Szerzők: Fatér Bernadett, Kiss Gábor, Kocsisné Sipos Rozália, Oláh Rozália, Sebestyénné Horváth Margit, Tóth Dezsőné, Tóth Judit. 

Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Millecentenáriumi Közalapítvány, Zalaegerszegi Könyvtárpártoló Alapítvány.

A 60 éves megyei könyvtár jubileumi ünnepségére 2012. október 15-én került sor. További információk a képre kattintva érhetők el.

Az alábbiakban egy rövid ismertető olvasható a zalai települések könyvtári ellátásáról: 

A TELEPÜLÉSEK KÖNYVTÁRI ELLÁTÁSA ZALA MEGYÉBEN

Zala megye jellemzően aprófalvas településszerkezetű. Ehhez kellett mindenkor megtalálni azt a könyvtári ellátási formát, amely gazdaságosan, és elfogadható szakmai színvonalon biztosítja a lakosság számára a könyvtári szolgáltatásokat. Az elmúlt 60 évben a szakma többféle ellátási formával kísérletezett: népkönyvtár, vándorkönyvtár, letéti rendszer, önálló községi könyvtár, mozgókönyvtár, kiskörzeti ellátás, klubkönyvtár, többfunkciós intézmény, ellátórendszer, végül napjainkban a nyilvános könyvtárak mellett a mozgókönyvtári ellátás.

Az egyes időszakokban a könyvtári ellátás formája mindig a közigazgatási rendszer változásait követte. Amikor a rendszerben erős központosítás volt jellemző, akkor a könyvtári ellátás is központosított volt, amikor a helyi igazgatás került előtérbe, a könyvtári ellátás is ennek megfelelően alakult át. Az évek során voltak egyenetlenségek, lassuló és felgyorsuló szakaszok, zsákutcák is, de mindig sikerült megtalálni a kivezető utat ezekből a krízishelyzetekből. Előfordult, hogy a rendszer ki sem épülhetett igazán, máris egy új formával kísérleteztek.

A kistelepülési könyvtárak már a 2. világháború előtt léteztek Zala megyében. Erről tanúskodik az az 1938-as alispáni jelentés, amelyben 128 népkönyvtárat, valamint 196 egyéb könyvtárat (vándorkönyvtárak, olvasókörök, kaszinók, gazdakörök, iparos körök, levente egyesületek kaszinók könyvtárai) regisztráltak.

A 2. világháború idején ezek nagy része megsemmisült (csak 54 népkönyvtár maradt meg), így szinte a mélypontról indult el a kistelepülési könyvtári ellátás szervezése 1946-ban. Ennek eredményeként 298 népkönyvtárat hoztak létre, egyenként 20-80 kötetes állományokkal. A szervezés eredményeként az akkori megyéhez tartozó 349 község közül csak 51-ben nem működött könyvtár.
A községek költségvetésében állománybővítésre nem volt lehetőség, így a könyvtárak állománya elsősorban központi könyvellátással gyarapodott. 1948-49-ben 68 zalai község kapott 100-150 kötetes népkönyvtári állományt. A Népkönyvtárakat Szervező Országos Bizottság mellett a Magyar Kommunista Párt is szervezett könyvakciókat (1948-ban 17 község kapott 50-150 kötetes állományokat).
1949-ben elindították a „Könyvet a falunak” mozgalmat, amelybe 110 község kapcsolódott be. Színdarabok előadásából származó bevételekből 4000 művet tudtak szétosztani a községi népkönyvtárak számára.
A népkönyvtárak mellett vándorkönyvtárak is létesültek. 1947-ben 6, 1948-ban 20 zalai község kapott, egyenként 50 kötetes vándorkönyvtárat (ez volt a letéti láda). Az ünnepélyes átadás könyvtári napok keretében történt meg. Ezek a könyvek egy évig maradtak az első telepítés helyén.
Ezek a kezdeményezések azonban nem eredményeztek tartósan működőképes községi könyvtárakat. A kapott könyvek nagy része rövid időn belül eltűnt, illetve iskolai könyvtárakba olvadt be. A könyvtárak állományát központi utasításra is csökkentették, ugyanis jegyzékek jelentek meg azokról a művekről, amelyeket ki kell vonni a könyvtárak állományából.

1950-től fordulópont következett be a zalai községek könyvtárainak életében, kezdetét vette a közművelődési könyvtárhálózat kialakulása. Ettől kezdve a nagyobb könyvtárak szakmailag felügyelik, segítik a kisebb (községi) könyvtárakat.

A falusi könyvtárak munkájának összefogására és irányítására létrejöttek a körzeti könyvtárak. Zalaegerszegen 1950. március 5-én alakult meg a sorban tizenegyedik körzeti könyvtár, amelyhez az ünnepélyes átadáskor 25 előre szervezett népkönyvtár tartozott.
A körzeti ellátás szintén centralizált volt, lényegében a Népkönyvtári Központ fiókjaként működött, de ellátta már a hálózati központi feladatokat. Kijelölte a népkönyvtárak helyét, a falu vezetősége pedig biztosította a kölcsönzőhelyet.
A falusi népkönyvtárak mindegyike 150 kötetes volt, amelyek leszállítása 1 db könyvtári szekrénnyel együtt történt. Elsősorban termelőszövetkezettel, gépállomással rendelkező községekben jöttek létre. A népkönyvtárak gyorsan szaporodtak, számuk 1950 márciusában 25, 1951-ben 167, 1952 végén pedig már 212 volt.
A zalaegerszegi Körzeti Könyvtár 1951. május 1-ig az egész megye területén végezte a munkáját, ekkor alakult meg a megye második körzeti könyvtára Nagykanizsán. Ettől kezdve a letenyei és nagykanizsai járás falusi könyvtárai a nagykanizsai körzeti könyvtár, a lenti, zalaszentgróti és zalaegerszegi járás falusi könyvtárai pedig a zalaegerszegi körzeti könyvtár gondozásába tartoztak.
Ezek a körzeti könyvtári egységek nem épültek rá a korábban kialakult népkönyvtárakra, hanem párhuzamosan működtek. Később több helyen összevonták a különböző szervezetek könyvtárait, de az elaprózottság továbbra is jellemző maradt.
A szervezőmunkában és a bővítések kiszállításában nagy segítséget jelentett, hogy a Népművelési Minisztérium egy Csepel motorkerékpárt biztosított minden körzeti könyvtár rendelkezésére.
A körzeti rendszer még ki sem fejlődött igazán az országban, amikor új megoldást kerestek. 1951-ben kormányzati elhatározás született arról, hogy a tanácsi területi szervezettségnek megfelelően kell átszervezni a könyvtári hálózatokat.
1952-ben létre kellett hozni minden megyében egy központi könyvtárat, amely közművelődési és hálózati központi feladatokat látott el. Így alakult meg 1952 októberében Zalaegerszegen a megyei könyvtár; Nagykanizsán, Letenyén, Lentiben, és Zalaszentgróton pedig járási könyvtár létesült. Ennek a közkönyvtári hálózatnak a kiépítése 1955 végére fejeződött be.
A falvak ellátására a letéti rendszer alakult ki. A Népkönyvtári Központból kapott könyvanyagot a hálózati központ osztotta szét a községek számára.
Az eredeti elgondolás az volt, hogy kettős könyvanyag (törzsanyag és ideiglenes letét) kerül a községekbe. Mivel ez nem valósult meg, a kihelyezett állomány a községekben maradt. A letétbe kapott könyvek nem váltak a községek tulajdonává, a járási és megyei könyvtárak feladata volt a gyűjtemények fenntartása és fejlesztése. Önálló községi könyvtár csak néhány volt ebben az időben (Csesztregen, Zalalövőn, Türjén, Nován, Zalaszentgóton).
A könyvtárszervezés nagy eredménye viszont, hogy az 50-es évek elején szinte minden faluban volt könyvtár, az emberek ezrei kezdtek el olvasni. Igaz, hogy ezeket a könyvtárakat felhasználták a korszellemnek megfelelő ideológiai célokra is. Az irodalom népszerűsítéséhez előadások, író olvasó találkozók szervezése is hozzájárult.
1956-ban a forradalom idején néhány zalai község könyvtára is tönkrement (Becsvölgye, Kiscsehi, Kistolmács, Vöckönd), mert a könyvtárak állománya nagymértékben csökkent a könyvégetések miatt.

1961-től megpróbáltak a központi letéti ellátáson változtatni, és az úgynevezett tanácsosítással a községi tanácsok tulajdonába került a községi könyvtárak egy része. Mindez azzal járt, hogy rájuk hárult a fenntartás minden költsége, így a dokumentum-beszerzés is.

A könyvtáros szakma ez a megoldást kezdetben lelkesen fogadta: végre lesz gazdája a könyvtáraknak! Azt várták, hogy megvalósulhat a helyiségek rendbetétele, a bútorzatcsere, a gyarapítás fejlesztése.
Ma már tudjuk, önálló községi könyvtárat csak a nagyobb községekben lett volna célszerű létrehozni, ahol főállású könyvtáros dolgozik. Az 1962-es adatok azonban azt mutatják, hogy a megyében 104 önálló községi könyvtárat hoztak létre, és ezek egy kivételével tiszteletdíjas könyvtárost alkalmaztak. Ezen kívül 170 járási könyvkölcsönző hely, 9 fiókkönyvtár (ezekben továbbra is letéti ellátás volt) és 2 művelődési autó biztosította a kistelepülések könyvtári ellátását.
A hatvanas években sor került néhány községi intézmény korszerűsítésére is. Egyre általánosabbá kezdett válni a korábbi könyvszekrény helyett a szabad polc, elsősorban az önálló helyiséggel rendelkező könyvtárakban. Csak a 60-as évek közepére derült ki, hogy a tanácsi kezelésbe adás nem oldotta meg a kistelepülések ellátását. A könyvtárak többsége zsúfolttá vált, raktározási nehézségekkel küzdött. Miután a meglévő könyveket elolvasták, beállt a pangás. Az állományuk összetétele sem volt megfelelő. A könyvtárhelyiségek fűtetlenek voltak és kevés ülőhelyet tudtak biztosítani. Szerencsésebb lett volna inkább a letéti ellátást fejleszteni.
1959-ben kísérletet tettek arra, hogy mozgókönyvtári ellátással az egész kis településeken is megvalósítsák a könyvtári szolgáltatást. A korábbi motorkerékpárok helyett a megyei könyvtár is kapott művelődési autót, amely három, egymást kiegészítő feladatot látott el: kölcsönzés, TIT ismeretterjesztő eladások, filmvetítés. Emellett a munkatársak részt vettek a TSZ szervezés munkálataiban is. Az első évben 6 kölcsönző állomása volt, és 3 alkalommal kölcsönöztek. Később már 2 autó járta a zalai utakat. Bibliobusz vásárlására nem került sor, a megyei könyvtár tulajdonában lévő személygépkocsi és furgon funkciója egyre inkább a letéti csere megoldása, a hálózati munka szervezése, az állományellenőrzés lebonyolítása, és rendezvényszervezés volt.
A 60-as évek végén ismét újabb megoldásokat kerestek a községek ellátásában. 1968-ban minisztertanácsi utasítás alapján indult meg a klubkönyvtárak szervezése a legkisebb településeken. A megyében több mint száz klubkönyvtár alakult. Ezek kapcsolódtak ugyan a könyvtári hálózathoz, de elsősorban művelődési intézmények voltak, amelyek könyvtári ellátópont szerepét is betöltötték.
A szétaprózottság megoldására 1969-ben kezdődött el a körzeti könyvtárak szervezése. A kiskörzetek a tanácsok összevonásával jöttek létre. Míg korábban szinte minden falu rendelkezett tanáccsal, az átszervezéssel közös tanácsok kezdtek működni (lényegében a mai körjegyzőségek tartoztak egy-egy ilyen kiskörzethez). A körzeti központi könyvtárban általában függetlenített könyvtáros dolgozott. A kiskörzethez csatlakozó községekben kisebb könyvtárak, klubkönyvtárak voltak. Ezek letéti ellátásáról a körzeti könyvtár gondoskodott. Így lényegében a kiskörzethez tartozó községcsoport fiókkönyvtár hálózata jött létre.

Az 1970-es évek elején megszűntek a járási tanácsok. A járási könyvtárak városi könyvtárakká váltak, de megyei megbízásból megtartották járási funkciójukat. Részt vettek a városkörnyék falvainak könyvtári ellátásában. Éveken keresztül végezték a megyei könyvtárral együtt a korábbi járási letétek és a tanácsi kezelésben lévő községi könyvtárak állományának átleltározását a körzeti könyvtár állományába.

A 70-es évek második felében ismét egy új ellátási forma alakult ki, az ellátórendszer, amely lényegében a letéti ellátás korszerűbb változata, jobb könyvellátással (törzsanyag és csereanyag biztosítása) több szolgáltatással és rendszeres szakmai segítségnyújtással. Az ellátórendszer előnye volt, hogy nem kellett a községeknek a dokumentumok vásárlásával, állományba vételével foglalkozni, mert ezt a szakképzett könyvtárosok elvégezték helyettük. Évente 4-5 alkalommal szállítottak ki könyvcsomagot, melynek egy része cserélődött is, és néhány hónap múlva más könyvtárnak vitték tovább. A rendszer eredményeként a községi könyvtár fenntartója által befizetett összeg többszöröséért került dokumentum a községi könyvtárba, így magasabb szintű ellátást vehettek igénybe.
Megyénkben elsőként a Nagykanizsai Városi Könyvtár kezdte meg 1976-ban az ellátórendszer megszervezését a városkörnyék településeinek bekapcsolásával. A keszthelyi ellátórendszer létrehozása a város Veszprém megyéhez tartozása idején indult meg 1977-ben, melyhez országos támogatást is kaptak. 1979-ban kerültek vissza Zala megyéhez, amikor a zalaszentgróti járás községeinek ellátását is feladatul kapták. A lenti városkörnyék könyvellátásának központi kiépítése a nyolcvanas évek elején kezdődött meg. A legfiatalabb ellátórendszer megyénkben a zalaegerszegi volt. 1984-ig a megyei könyvtár látta el a zalaegerszegi járás területén működő 61 községi könyvtár közvetlen felügyeletét, módszertani gondozását. A JAVK fokozatosan vette át a városkörnyéki könyvtárak hálózati gondozását és 1986-ban megalakult az ellátórendszere. A letenyei körzetben nem jött létre ellátórendszer, csak néhány könyvtárnak szerzeményeztek, a többi község önálló, a hálózatgondozói feladatot pedig a Fáklya Művelődési Központ és Könyvtár látta el. Így fokozatosan 160 fölé emelkedett a ellátórendszeri ellátásban részesülő községi könyvtárak száma.
A kiskörzeti ellátás sem szűnt meg teljesen, néhány helyen továbbra is megmaradt. Ezek felszámolására a rendszerváltás után került sor.
A községi könyvtárak szempontjából jelentős lépés volt a 70-es években a könyvtárépítési akciók meghirdetése. Ilyen volt a „Száz falu – száz könyvtár”, a „Petőfi-emlékkönyvtár” mozgalom.
Szintén a 70-es évek végére esik a községi könyvtárak integrációja művelődési házzal, iskolával. Létrejött egy új intézménytípus is, az ÁMK, valamint az un. kettős funkciójú (községi és iskolai) könyvtárak. A könyvtár mindkét esetben együtt látja el az iskolai könyvtári és a közkönyvtári feladatokat.
A 80-as években a községi könyvtári ellátásban új forma már nem jött létre, az ellátórendszerek, a kiskörzeti ellátás, az önálló könyvtárak, a többfunkciós- és többcélú közös intézmények működtetése volt jellemző egészen a rendszerváltásig.

A 90-es évektől a megalakuló önkormányzatokra erős önállósodás volt jellemző. A kiskörzetekhez tartozó volt társközségek minden együttműködéstől elzárkóztak. A városi könyvtárak számára sem volt kötelező feladat a területi szolgáltatás. Ez széteséssel fenyegette a megyében kialakult hálózatgondozói- és ellátórendszert. 1992-ben végül sikerült megyei szinten megoldani ezt a problémát. Megállapodásokkal garantálták a könyvtári ellátás működését, a megyei közgyűlés pedig vállalta e feladat finanszírozását (ez kezdetben 2,6 millió Ft, majd az évek során emelkedett). Az ellátórendszerek és az 5 városi könyvtár hálózatgondozói feladata így megmaradt. A kiépült együttműködési rendszerben a megyei könyvtár a hálózati központ (koordinátor), a városi könyvtárak pedig alközpontok. A megyében szinte mindenütt van egy elérési pont, és minden egyes községi könyvtárnak van egy felelőse, mégpedig valamelyik városi könyvtár, vagy a megyei könyvtár.

1997-ben jelent meg a CXL. (kulturális) törvény, amely szabályozza a nyilvános könyvtári ellátást. Kimondja többek között azt is, hogy a települési könyvtári ellátás biztosítása önkormányzati feladat. Ez alapján kötelezettségét 3 formában teljesítheti: könyvtár fenntartásával önállóan, vagy társulásban, valamint könyvtári szolgáltatás megrendelésével. A zalai községek ekkor néhány kivétellel a könyvtárfenntartás mellett döntöttek, a községi nyilvános könyvtárak számára alapító okiratot készítettek, így felkerültek a Nyilvános Könyvtárak Jegyzékére, amely feltétele volt annak, hogy részt vehessenek pályázatokon, igénybe vegyék az érdekeltségnövelő támogatást. A 2005. évi statisztikai adatszolgáltatás alapján Zala megye 257 települése közül 230 településen működött könyvtár (vagy valamilyen szolgáltató hely) és csak 27 település nem volt semmilyen könyvtári ellátás (ezek nagyon kicsi települések).
A valóságban a kisebb települések önkormányzatai nem voltak képesek önállóan finanszírozni a könyvtári szolgáltatásokat. Ehhez további forrásokra volt szükség. Másrészt jogszabályba is ütközött a ez a rendszer, hiszen a falvak többségében nem voltak meg az intézményi feltételek, a könyvtárak önkormányzati szakfeladaton működtek, nem volt kinevezett vezetőjük, nem alkalmaztak könyvtáros szakembert, nem gyarapították rendszeresen saját állományukat, sőt az ellátórendszerhez tartozó könyvtárak jó része még saját állománnyal sem rendelkezett.

Éppen ezért az utóbbi években a szakma új megoldásokat keresett a kistelelepülések megfelelő színvonalú ellátására. 2005. elején tette közzé a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a települési könyvtári ellátásra vonatkozó koncepcióját, a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszert (KSZR-t), amely javaslataival elősegíti a települési önkormányzatok kötelező törvényi feladatának teljesítését. Három utat jelöl meg: önálló könyvtár fenntartását, könyvtári szolgáltatóhely működtetését, és könyvtárbusz szolgáltatást.

Az elképzelés szerint csak azok a könyvtárak maradjanak önálló nyilvános könyvtárak, ahol a feltételek biztosítottak. A nyilvános könyvtárak olyan intézmények, amelyek szerepelnek a Nyilvános Könyvtárak Jegyzékén. Ide tartoznak a városi könyvtárak, a nagyobb községi könyvtárak, többfunkciós és többcélú (pl. iskolával, közművelődési intézménnyel összevont könyvtárak, teleházak) intézmények. Ezek saját dokumentumállományukat rendszeresen bővítik, könyvtáros szakembert alkalmaznak, gazdálkodásuk intézményi keretekben folyik.
Az 1000 fő alatti lakosságszámú településeken célszerűbb könyvtári szolgáltató helyet működtetni, és könyvtári szolgáltatást megrendelni egy nagyobb könyvtártól. Ezek abban különböznek a nyilvános könyvtáraktól, hogy nem intézmények, nem szerepelnek a nyilvános könyvtár jegyzékén. A községi önkormányzatok könyvtári szolgáltatást rendelnek meg a városi (vagy a megyei) könyvtártól, és ezt könyvtárellátási szerződésben rögzítik. A szolgáltatás fontos része a cserélő típusú letéti könyvellátás.
Az új rendszer fenntartását több forrásból lehet finanszírozni: a települések hozzájárulása mellett állami normatív támogatásból és pályázatokból. Az új rendszer szervezeti keretét és a legfőbb anyagi bázisát a kistérségi társulások adják.
Az országos elképzelések alapján - a megyei sajátosságokat is figyelembe véve - a Deák Ferenc Megyei Könyvtár elkészítette a megyei könyvtárhálózat fejlesztésének tervét. Felvállalta az érintettek tájékoztatását: írásos anyagok sora (cikkek, állásfoglalások, előterjesztések), valamint szakmai konferenciák előadásai mutattak rá a továbblépés szükségességére. 2006 tavaszától a városi és megyei könyvtárak munkatársai felkeresték a kistérségi társulási irodákat, valamint helyszíni látogatást tettek szinte valamennyi településre.
Sikerült meggyőzni a fenntartók többségét arról, hogy a megyei KSZR kialakítása során a már kialakult hálózatgondozói és ellátórendszeri szolgáltatásra kell alapozni, hiszen a több mint 20 éves szakmai tapasztalat bizonyítja, hogy a legszínvonalasabb ellátást a községekben ez a forma biztosítja. A cserélődő letétekkel több új könyv jut a községekbe. Az ellátóközpontok (szolgáltató könyvtárak) megfelelő szakmai hátteret biztosítanak a szakemberrel nem rendelkező települések számára.
Az érintett kistelepülések önkormányzati képviselőtestületei belátták, hogy a könyvtári ellátás biztosítása érdekében legjobb megoldás, ha a település nyilvános könyvtára szolgáltató hellyé válik, tehát kérik azok törlését a Nyilvános Könyvtárak Jegyzékéről. Ez ugyanis a feltétele annak, hogy szolgáltatást rendeljenek meg a kistérségi társulás által megjelölt szolgáltatótól.
Zala megye kistérségei közül az önként vállalható célok között a mozgókönyvtári feladatot legkorábban a nagykanizsai kistérség vette fel, majd 2007 év végéig valamennyi kistérség felvállalta. Így lehetővé vált, hogy a feladatellátáshoz a mozgókönyvtári normatív támogatást is igénybe vegyék a társulások.
2005-2012 között a megyében a kistelepülések túlnyomó többsége így mozgókönyvtári ellátásban részesül. Ezen kívül nyilvános könyvtárként működik a megyei könyvtár, a városi könyvtárak, valamint a nagyobb községi könyvtárak.

2013. január 1-től megszűnt a kistérségi közreműködéssel finanszírozott mozgókönyvtári ellátási forma. A kormányzat ugyanakkor megoldást keresett arra, hogy ne omoljon össze a kistelepülések többségére kiterjedő kulturális szolgáltatás, és új koncepciót alakítottak ki a Könyvtári Szolgáltató Rendszer (KSZR) megszervezésére és finanszírozására. 1997. évi CXL. (kulturális) törvény módosításával a települések könyvtári ellátásának megszervezése a megyei könyvtárak feladata.

2012 végén a megyében 236 település kötött megállapodást a megyei könyvtárral, így továbbra is rendelkezésre áll állami támogatás a kistelepülések könyvtári ellátására.