Könyvtárosok kedvenc Petőfi versei

Kedves Kollégáink!

Örömmel osztjuk meg az elkövetkező napokban  Zala vármegye kistelepülési könyvtári ellátásában dolgozó könyvtárosainak kedvenc Petőfi verseit, tisztelegve Petőfi Sándor előtt, megemlékezve a költészet napjáról.

1. A tavaszhoz. Ajánlja: Goór Violetta (Csapi), Mohácsiné Haraszti Ilona (Zalaszabar), Kovácsné Pacsai Edit (Zalaegerszeg), Kovács Lászlóné (Sárhida)

Ifju lánya a vén télnek,
Kedves kikelet,
Hol maradsz? mért nem jelensz meg
A világ felett?

Jöszte, jöszte, várnak régi
Jóbarátaid;
Vond föl a kék ég alatt a
Fák zöld sátrait.

Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,
Beteg most szegény,
Oly halványan üldögél ott
A föld küszöbén;

Áldást hoz majd a mezőre,
Ha meggyógyitod:
Édes örömkönnyeket sír,
Édes harmatot.

Hozd magaddal a pacsírtát,
Nagy mesteremet,
Aki szép szabad dalokra
Tanít engemet.

S ne feledd el a virágot,
Ne feledd el ezt,
Hozz belőle, amennyit csak
Elbír két kezed.

Nagyobbodtak a halálnak
Tartományai,
S bennök sokan a szabadság
Szent halottai;

Ne legyenek szemfedőtlen
Puszta sír alatt,
Hintsd reájok szemfedőül
A virágokat!

Pest, 1848 április

https://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184803.htm#40

2. A naphoz. Ajánlja: Dr. Marótiné Diószegi Erzsébet (Nagykutas)

Panaszom van kelmed ellen,
Hallja kelmed, nap uram!
Mi dolog az, sugarával
Bánni olyan fukaran?

Elballag kelmed fölöttem
Minden istenadta nap,
Kis szobám kelmedtől mégis
Egy sziporka fényt se kap.

Oly sötét van benne, mint a...
Majd kimondtam, hogy mibe'.
Legyen egy kis embersége,
S nézzen kelmed néha be.

Hiszen azt, hogy versirás a
Mesterségem, tudja tán,
Azt is tudja, ily esetben
Nem lehet pompás szobám;

Hogyne tudná, 'sz hajdanában
Kelmed szinte lantot vert,
Még mikor le nem rudalták
Az Olympról Jupitert.

Szánjon meg tehát kegyelmed
Kedves kollega uram,
S mátul fogva sugarával
Ne bánjék oly fukaran.

Pest, 1844. szeptember 27. után

https://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184405.htm#96

 2. Félálomban. Ajánlja: Benke Dániel (Nagykanizsa)

Szép kedvesem
Lágy kebele...
Szíved buját...
Mind érezem...

Kicsiny madár,
Dalolj nekem...
Tündéri dal,
Hű szerelem!...

Ezüst... arany...
Nem kell, nem kell,
Oly bús vagyok:
Vigyétek el!...

Mily illat ez,
Mily sok virág!
Egy végtelen
Kert a világ...

Bús, puszta lesz
Mindjárt az ég,
Hullatja le
Minden diszét.

A csillagok
Lehullanak,
Fejem körül
Koszorunak!...

Hah, lánc csörög!
Hát volna még?
Hisz ami volt,
Mind eltörék...

Csörög... de nem
A kezeken...
Földön csörög,
Leestiben.

Ott voltam én
A nagy csatán,
A zászlót én
Lobogtatám.

Hoztam haza
Vérző sebet...
Elmúlt a harc,
Beforrt a seb.

Aludj, aludj,
Szép kedvesem...
Oh szabadság!
Oh szerelem!

Pest, 1848. január

https://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184801.htm#10